A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) által alapított Radnóti Miklós Antirasszista-díj átadására hagyományosan 2016. Március 21-én, a Rasszizmus Elleni Világnap alkalmából került sor a budapesti Radnóti Miklós Művelődési Központban.
Hanti Vilmos a MEASZ elnöke a díjátadó megnyitóján elmondta, hogy „a magyar rezsim önmagát nemzeti oldalnak nevezve kisajátítja a nemzeti gondolatot, miközben nacionalista politikát folytat. Retorikájában antikapitalistának látszó kifejezéseket használ, miközben semmibe veszi a szegénységben élők millióit. Ez a hangvétel nem áll messze a második világháborút megelőző nemzeti szocialista, fasiszta eszmeiségtől.” Majd hozzátette: Magyarország a diktatúra, a náci diktatúra kapujában áll. Közös felelősségünk, hogy ne lépjünk be azon a kapun!”
A Radnóti Miklós Antirasszista Díj alapító okirata szerint: „A díj adományozható a társadalmi élet különböző területén tevékenykedő bármely magánszemélynek, aki munkásságával, véleményformáló kiállásával fellép a rasszizmus, antiszemitizmus, kirekesztés bármely formája ellen. A díjazottak a társadalom és a demokrácia „élő lelkiismerete.”
Kiss Anikó átveszi a Radnóti-díjat
A 2016-os évi díjazottak:
Jean Cardoen, a Belga Veterán Intézet emlékezési és kommunikációs igazgatója
Galló Istvánné elnök, Pedagógusok Szakszervezete
Gajda Péter polgármester, Budapest XIX ker.
Hajdú László polgármester, Budapest XV, ker.
Halász Judit színművész
Horváth Dezső polgármester Kővágóörs
Kiss Anikó a SzoCsoMa elnöke - A MENEKÜLTEK SEGÍTŐI – a közös díjat átvette: Bánkuti András fotóriporter, a MÚOSZ fotóriporterek szakosztályának elnöke, valamint Kalmár Szilárd, a Segítsük a menekülteket! szervezet vezetője
Rédei Éva a Láng Téka könyvesbolt vezetője
Róna Judit anyanyelvi lektor
Somfai Péter újságíró, Népszava
Stock Richárd jogtanácsos, Klubrádió
Ujhelyi István képviselő, Európa Parlament
Vadai Ágnes országgyűlési képviselő
Zsolnai Júlia színművész
Humanizmus Nagykövete díjat kapott – Irsai Éva, orvos és Trom András, újságíró.
A díjátadáson korábbi Radnóti-díjas művészek léptek fel. Közreműködött Gálvölgyi János, Sas József, Garai Róbert, Galkó Balázs, Hegedűs D. Géza, Komáromi Pisti. A műsorvezető Hernádi Judit volt.
A díjazottak laudációit Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője olvasta fel.
A díjazottak között volt Kiss Anikó, a Szociális Csomagküldő Mozgalom (SzoCsoMa) megalapítója, kuratóriumi elnöke: képzőművész, tanár és népművelő.
Kiss Anikó – fotó: Láng Judit
A művész felfüggesztette hívatását azért, hogy a szegregált kistelepüléseken a mélyszegénységben élő emberek kilátástalan helyzetén változtasson, hiszen érzékenységét régóta sértette mások nyomora, a hivatalok méltatatlan bánásmódja és a többségiek kirekesztése. Úgy érezte ez ellen tennie kell. Évekig figyelt, dokumentált főként Északkelet- Magyarországon, az ország egyik legelhanyagoltabb régiójában. Látta, hogy az infrastruktúra nélküli elzárt kistelepüléseken rendkívül veszélyeztetett az emberek léte. Amíg egy felelős állam nem segít rajtuk, civilként maga szervezi, hogy eljuthassanak oda az adományok. Kiss Anikó úgy véli, nem a krízisben lévő elesettektől kell változást várni, hanem a lehetőségek bőségével rendelkező többségi társadalomtól. Az „embertől-emberig” történő támogatásban a társadalom megismeri a szegények világát és a róluk alkotott kirekesztő képet egy elfogadóbb nézőponttal cseréli fel, amelyben szívesebb érdemi támogatás nyújtható nekik, egy megalázó, rendpárti megközelítés helyett.
A Romano Instituto Alapítvány rendszeres támogatója a Szociális Csomagküldő Mozgalomnak. Daróczi Ágnes, a Rasszizmus elleni világnapon így köszöntötte Kiss Anikót a Bálint házban:
Daróczi Ágnes a Romano Instituto Alapítvány vezetője – fotó: Láng Judit
Több mint egy millió ember él Magyarországon olyan mélyszegénységben, akiknek napi szinten kell tudniuk eldönteni, hogy esznek, melegednek, vagy kifizetik-e a lakbért, esetleg, ha – ne adj’ Isten – beteg a gyermekük, akkor inkább orvosságot vegyenek.
Három millióan élnek ebben az országban a létminimum alatt. Ezért nem mondhatja senki, hogy a szegénykérdés tisztán cigány ügy, hiszen mi nem vagyunk legfeljebb csak nyolcszázezren. Szerencsére -, tegyük ezt is hozzá -, nem minden roma szegény, vagy él a létminimum alatt, de szembesülnünk kell azzal, hogy a kétharmaduk viszont igen.
A magyarországi romák nyolcvan százaléka munkanélküli. Ez nem fogadható el, és nem fogható fel másképp, csak ha bevalljuk, hogy a rasszizmus ott van az okok között, amiért nem kapunk munkát. Lehet arra hivatkozni, hogy nincs megfelelő oktatásunk. De meddig? Meddig csapjuk még be magunkat?
Ha nincs megfelelő oktatásunk, akkor miért nem járhatnak tömegével olyan iskolákba a gyerekeink, amelyek minőségi tudást adnak nekik? Vagy miért nem költünk többet oktatásra?
Nem cigányokról beszélek! És ha valaki azt hiszi, hogy ez cigányügy, kikérem magamnak! A rasszizmus társadalmi betegség! Tessék megtanulni!
Igaz, hogy a rasszizmus rajtunk csattan, igaz, hogy a mi életünket fertőzi, igaz, hogy mi vagyunk az áldozatai, vagyis, hogy mi is, de nem mi vagyunk abban a helyzetben, akik tudnak rajta változtatni.
A rasszizmus igenis társadalmi közös ügy: harcolni ellene csak is kizárólag együtt tudunk!
Engedjék meg, hogy szívem teljes melegével köszöntsem Kiss Anikót a Szociális Csomagküldő Mozgalom (szocsoma) vezetőjét és kitalálóját.
Nem csak azért, mert Radnóti-díjas lett a rasszizmus elleni világnapon, hanem azért is, mert gondolt rá, hogy legyen a társadalmi rétegek között kapcsolat. Hogy aki megteheti vállalja el, hogy személyre szólóan küld egy-egy mélyszegény családnak csomagot. Hogy megkérdezi: van-e ennivalójuk, hányas cipő kell a gyereknek, vagy van-e nagykabátja.
Többek mellett Kiss Kálmán és a felesége Kissné Barbara segítik Anikó munkáját. Ők azok, akik ha kell, akkor bútort pakolnak, vagy élelmiszer-dobozokat és odaadják a saját kisteherautójukat, hogy legyen mivel eljuttatni az adományt azért, hogy ne halljanak éhen a legkitaszítottabbak a cigánytelepeken, az utolsó putriban élők sem.
Ez az igazi rasszizmus elleni küzdelem!
Kiss Anikó pontosan megértette, hogy ez nem cigányügy, hanem társadalmi ügy: nekünk mindannyiunknak felelőssége és dolga van benne. A mi társadalmunk lesz attól jobb, ha megépítjük a családok közötti kapcsolatokat.
A SZOCSOMA Alapítvány bankszámla száma:
A Szociális Csomagküldő Mozgalomról itt minden:
https://docs.google.com/document/d/1UkBOLGeEz7N2BcFDqbZFwoHycJoYZeOZSWPfrds8Zss/pub
Képek a szocsoma életéről – készítette Kiss Anikó: