A SÁGVÁRI-ÜGY – KÜLÖNVÉLEMÉNYEK

Barok Istvánt a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium testnevelő tanárát azért hívta meg a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete (NITBSZ) a megemlékezésre, mert egy jobbikos képviselő Szávay István, meg akarja változtatni az iskola nevét, ahol testnevelő tanárként dolgozik.  Szávay írásbeli kérdéssel fordult az emberi erőforrások miniszteréhez, Balog Zoltánhoz: miként lehetséges az, hogy máig Ságvári Endre kommunista rendőrgyilkos nevét viseli a Szegedi Tudományegyetem egyik gyakorlógimnáziuma.

Ságvári Endre számára „az írás, a verselés, az irodalom szeretete igazán fontos volt az ifjú számára. Kapcsolatba került jeles írókkal, költőkkel is, így például Tersánszky Józsi Jenővel és Rejtő Jenővel. De ekkortájt ismert meg olyan fiatalokat is, mint a későbbi jeles politikus-történész Donáth Ferenc, aki politikai érdeklődésére nagy hatással lett. Ságvári sokat olvasott. Arra törekedett, hogy felmerülő kételkedéseit, gondolatait másokkal is megossza, szóban és írásban egyaránt. Olvasmányai sorában kivételes helyet foglaltak el a különféle hitéleti-vallástörténeti, világnézeti művek. A Bibliát is forgatta. Amikor mindezeket elolvasta, rádöbbent, hogy neki a körülötte lévő világ megértése, jobbítása, az emberek segítése a legfőbb szándéka: elgondolkodott azon, hogy talán nem is írónak kellene lennie, hanem gyógyítónak, orvosnak, vagy valami ilyesminek.” – írja Kerecsényi Zoltán. („Aki segített elűzni a sötétséget”, Népszava, 2015. márc 7.)
EGY KORABELI RENDŐRI JELENTÉS RÉSZLETE
„Folyó év július hó 27-én 19 óra 45 perckor a csillaghegyi nyomozó csoportnál szolgálatot teljesítő Cselényi Antal detektív, Kristóf László és Palotás Ferenc csendőrnyomozók, hosszú megfigyelés után, Budapest területén nyomára jutottak dr. Ságvári Endrének, aki már mintegy hét éve földalatti baloldali szervezőmunkát végzett és vezetett.
Nyomon követték és a XII. ker. Szép Ilonai villamosvasúti kocsiszín mellett levő Nagy Béla-féle cukrászdában egy állítólagos Szabados nevű kommunista társával figyelés alá vették, majd őket elfogni igyekeztek.
Elfogásuk után motozás, illetve bilincselés közben dr. Ságvári Endre, aki izmos férfi, hirtelen dulakodni kezdett és a szomszéd asztalon lévő aktatáskájához kapott, onnét önműködő pisztolyát előrántotta és rögtön tüzelt.
Lövéseivel Cselényi Antal detektívet a jobb vállán, Kristóf László csendőrnyomozót a jobb combján súlyosan megsebezte, míg a hatósági közegek segítségére siető Pétervári János rendőrőrmester gépkocsivezetőt haslövéssel életveszélyesen találta.
A lövések leadása után dr. Ságvári Endre a helyiségből kimenekült, de a Palotás Ferenc csendőrnyomozó és a sebesülten utána futó Cselényi Antal detektív lövéseitől eltalálva holtan összeesett.”
A SZEGEDI OKTATÓI HÁLÓZAT ÁLLÁSFOGLALÁSA
„Mi, az Oktatói Hálózat szegedi csoportjának tagjai, egyetemi oktatók, bár korábban nem feltétlenül éreztük kötelességünknek az ügyben való megszólalást, a Professzorok Batthyány Körének pontatlanságokat tartalmazó, a szegedi polgárok többségének véleményével nyilvánvalóan szembemenő és az egyetem vezetését az eddiginél is nehezebb helyzetbe hozó állásfoglalását követően mégis nyilatkozatot kívánunk kiadni.
1. Ellentétben azzal, amit a Kör nyilatkozatának 2. pontja állít, a törvény egyáltalán nem fogalmaz egyértelműen a kérdésben. A Ságvári Endre Gimnázium ugyanis nem az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény, hiszen alapítója és fenntartója az intézményi autonómiával rendelkező Szegedi Tudományegyetem. Mivel a SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziuma egyik olyan törvény hatálya alá sem tartozik, amely az Akadémiának az önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tekintetében véleményezési hatáskört biztosít, pillanatnyilag egyáltalán nem világos, kinek van joga kezdeményezni a névváltoztatást.
2. A sokat emlegetett akadémiai történész-bizottság állásfoglalása egyfelől nem egyértelmű, hiszen interpretálható úgy is, hogy nem a tiltott, hanem csak a nem ajánlott („tűrt”) kategóriába helyezte Ságvári Endrét; másfelől pedig, mint arra több értelmező rámutatott, mivel a névadó nem vett részt közhatalom gyakorlásában, s nem vett részt önkényuralmi rendszerek kiépítésében vagy működtetésében sem, a bizottság voltaképpen a saját szabályrendszerével ellentétes módon járt el Ságvári Endre diszkvalifikálásával.
3. A PBK szerint bár érthető a diákok és öregdiákok nosztalgikus ragaszkodása a névhez, az iskola közösségi szellemisége egy esetleges átnevezés után is változatlanul tovább élhet. Viszont a város közvéleménye máshogy gondolja: elsöprőnek tűnik a szegedi polgároknak a tradícióhoz való ragaszkodása, márpedig ezt a döntéshozóknak aligha érdemes figyelmen kívül hagyniuk.
4. A PBK szerint Ságvári Endre személye megosztja a társadalmat, de megosztja a kormányzat sajátos emlékezetpolitikáját szolgáló emlékművek felállítása is. Vajon a német megszállás Szabadság téri emlékműve kevésbé megosztó? Az oktatási és kulturális élet támogatásában kétségtelenül nagy szerepet játszó Klebelsberg Kuno tiszteletéből következik-e a Horthy-rendszer követendő példaként való beállítása?
5. A Ságvári Endre életével és halálával kapcsolatos vita legfontosabb tanulsága az, hogy csak a komplex történeti esemény brutális leegyszerűsítésével lehetséges az iskola névadóját lesztálinistázni. Senki nem állíthatja bizonyossággal, hogy a szociáldemokratából kommunistává váló antifasiszta ellenállóból – ha a német megszállás kollaboráns csendőrei nem ölik meg – szükségszerűen a második világháborút követően kiépülő önkényuralmi rendszer építője lett volna. Annyit tudunk róla, hogy bátran ellenállt egy olyan rendszernek, amely magyar katonák százezreit háborúba, magyar polgárok tömegeit pedig haláltáborokba kényszerítette. A helyzet bonyolult voltát érzékeltetendő érdemes végül megjegyezni, hogy a sokak által bírált – tehát igen megosztó – Alaptörvény preambuluma is azt állítja, hogy 1944. március 19-én Magyarország elvesztette önrendelkezését, márpedig ezen értelmezés szerint a Ságvárit letartóztatni kívánó csendőrök sem képviselték inkább a törvényes rendet, mint ellenfelük.
Az Oktatói Hálózat szegedi csoportja kiáll a Gimnázium nevének megtartásáért és a felszólalók mellett.”
DR. DONÁTH FERENC ÁLLÁSFOGLALÁSA
„A marxista hagyománynak van egy ága, mely szenvedélyesen kutatja az emberi felszabadulás lehetőségeit. Ez a tradíció a kapitalista piacgazdasággal és a polgári képviseleti demokráciával nem a központosított államgazdaságot és az egypárturalmat állítja szembe, hanem a nép demokratikus ősszerveit, amelyek egyszerre kínálnak alternatívát a termelés tőkés viszonyaival és a parlamentáris demokráciával szemben. A társadalom forradalmi átalakulását nem egy hierarchikusan szervezett párt erőszakos hatalomátvételeként gondolja el, hanem spontán népi mozgalmak műveként, a forradalmi néphatalom szerveinek konszolidálódásaként. E hagyomány épült 1918-ra, 1945-re és 1956-ra. Személyek, akik ezt képviselték, pl Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Weishaus Aladár, Donáth Ferenc, ültek Horthy, Rákosi, Kádár börtöneiben. Emléküket, és gondolataikat nem a hatalom, hanem az egyes emberek őrzik meg. Ságvári Endre is közéjük tartozott volna, ha korai halála nem vágja el életét fiatalon.
Szeged legjobbjai (Az iskola dolgozói, a tanulók szülei, illetve szimpatizánsai) kiálltak Ságvári Endre eszmeisége mellett: ezt deklarálták nyilatkozattal, petícióval, nyílt levéllel, tüntetéssel. Állásukat sem féltve a kormány fogdmegeivel feleseltek, azzal a tiszta emlékezettel, és a közös nyelvvel, amelyik hősnek tartja a hőst, és elnyomónak az elnyomót. Legyünk méltók a szegediekhez, és hajtsunk fejet Ságvári Endre emléke előtt!”